Az igazi hedonista

Az igazi hedonistát a Valhalla várja,
ott a vikinglányok felé két karját kitárja,
megad nekik mindent, mire kicsi szívük vágyik,
Ragnarökig ágyában van hol egyik, hol másik.

Nirvánába is bejut az igaz hedonista,
ott várja őt a sok kopaszra nyírt bölcs buddhista,
rizspálinkával itatják, s mind vele tartanak,
addig táncolnak, amíg csak kongnak a fahalak.

A jó hedonista majd bejut a mennyországba,
az angyalok lába nyomát begyűjti egy zsákba,
beleszippantgat az angyalporos tasakjába,
ad a többieknek is, ne csak ő legyen kába.

Ha a hedonista Allah színe elé kerül,
csak addig kell várnia, míg az asztal megterül,
roskadozik bizony az a sok jó falat alatt,
ehet birkát, kecskét, tyúkot, pulykát, marhát, halat.

De amíg él az igazi hedonista ember,
önmegtartóztatni, aszketizálni ő nem mer,
az igazi hedonista léhűtő mihaszna,
egész nap csak heverészne, enne, inna, baszna.

 tudom, hogy hasonló volt már, de ez tán még nem :)

ha mégis, akkor bocs :)

Budapesti emlék

szerintem leette a szoknyáját, vagy valaki az ölébe hányt, más nem lehet:D

 a végén az elmaradhatatlan fotózással:)

Nagyon boldog névnapot Briginek, és a Gáboroknak, kívánunk minden szépet és jót,főleg,  hogy a ma ne legyen kibaszott csütörtök!!:)

Gábor szobrokra a nemzet
Egy emberként ráborul,
S énekelnek ők a jelzett
Napon pár dalt gáborul.

Egészségedre:)

A szerencsés kimenetel

Mikor kínodban már szinte vágtatsz haza,
kezed segglyukadon, s veszélyben a gatya,
feltéped az ajtót, s a vécébe robbansz,
ülőkére huppansz, s a kagylóba rottyansz,

izmaid ernyednek, ánuszod megnyugszik,
beled lágyan piheg, mint az ijedt nyuszik,
combod is megpihen, rekeszizmod kiold,
mellé van hugyozva, de szarsz rá, hogy ki volt,

elméd is kiürül, nem összpontosít most,
hogy benntartsa mégis a vulkanikus fost,
tarkód, nyakad, hátad a hideg kirázza,
testhőmérsékletednek lecsökken láza,

ilyen állapotban oly jó meditálni,
és a vécéajtót belülről bezárni,
legalább húsz percet üldögélni rajta:
regenerációból a legjobb fajta.

A troll,ki mindig tündérekről álmodott

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Egy napon kezébe egy kormos fát fogott
Barlangja falára festett így rajzokat
Tündérlányok gyanánt csúnya kriksz-krakszokat

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Dalolni is kezdett bizony, az átkozott
Dicshimnuszok helyett csúf szöveget költött
S tündérkórus szerint üvöltött és hörgött

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Poshadt tömlőjéből kősziklasört szopott
Repülni akart, hát ugrándozni kezdett
Végül hasraesett, hogy a föld is rengett

A troll, ki mindig tündérekről álmodott
Egy reggelen tündérkirállyá változott